Click for: CSSHS Archive Main Page
Vol. VII • 1984 • v07n2p18       http://www.creationism.org/hungarian/monotheism_hu.htm


Noé Özönvíz
Monoteizmus a világ kezdetén
írta Roy L Hales
Régen minden ember ismerte az igaz Istent, de egy idő után már nem imádták Őt, és nem hallgattak rá.

Bábel Tornya

A nem hívő emberek gyakran emlegetik a zsidó-keresztyén örökség egyediségét, de a Szentírás (a Szent Biblia) szerint régen MINDEN ember ismerte Istent.

Amikor Nóé bemutatta az 1Mózes 8:20-9:17-ben leírt áldozatot, rögtön az Özönvíz után, az ő egész családját – az özönvíz utáni egész emberiség őseit – megáldotta az Úr. Az emberiség később Sineárban telepedett le (ami később Mezopotámia, a sumerok földjeként lett ismert), ahol megépítették a Bábel tornyát. A zsidó hagyomány szerint Isten sürgette az embereket, hogy széledjenek szét és népesítsék be a földet, de ők nem tették ezt, ezért Isten összezavarta a nyelvüket, és arra késztette őket, hogy szétszóródjanak.[1] Nóé leszármazottai, hajózva és vándorolva, hosszú utat tettek meg csupán néhány év leforgása alatt.

Ennek köszönhetően az ősi Egyiptomba, Kínába, Közép-Amerikába és más területekre hamar eljutott a technológiájuk, bonyolult ősi nyelvük, különböző kulturális szokásaik. És idővel … az eredetileg monoteista hitük kezdett elhalványulni bennük.

Az emberiség következő generációi egyre közömbösebbek lettek az Teremtőjükkel szemben, ahogyan a Róma 1:21-24 leírja:

A Teremtő egy családot választott ki, hogy imádják Őt, és miközben ez a család nagy nemzetté lett, körülöttük olyan próféták éltek, akik a kezdeti monoteista vallást képviselték. Amikor Ábrahám Kánaánban volt, találkozott Melkisédekkel, a Mindenható Isten papjával (1Mózes 14:18-20). Az ószövetségi 4Mózes 22-24 leírja, ahogyan Bálám prófétát, Szíria vagy Irak területéről [2], felkérték, hogy átkozza meg Ábrahám leszármazottait a Kánaán meghódítása előtt. Egy tanulmány, a világ számtalan szokásairól szintén azt a bibliai gondolatot visszhangozza, hogy a kezdeti emberiség az Urat követte, és aztán elfordultak Tőle.[3]

... A kiemelkedő, írással rendelkező civilizációk, a sumerok, Egyiptom, India, Kína és Mexikó annak a jeleit mutatják, hogy egykor monoteisták voltak. Néhány primitív nép is Afrikában, Észak-Amerikában és Japánba elfogadta az egyedüli Teremtő Istent, később mégis elhagyták az Ő imádatát és szellemeket imádtak ...

Sok bizonyíték van arra, hogy a kezdeti világ monoteista volt és csak később vált pogánnyá. A kiemelkedő, írással rendelkező civilizációk, Sumer, Egyiptom, India, Kína és Mexikó annak a jeleit mutatják, hogy egykor monoteisták voltak. Néhány primitív nép is Afrikában, Észak-Amerikában és Japánba elfogadta az egyedüli Teremtő Istent, később viszont elhagyták az Ő imádatát és szellemeket imádtak. Ez a váltás a monoteizmusról a szellemek imádatára a sumerok, egyiptomiak, indiaiak és mexikóiak esetében a több isten imádathoz vezetett.

    Monoteizmus Sumerban, Egyiptomban és Indiában
A bizonyítékok a kezdeti monoteizmusra Sumerban, Egyiptomban és Indiában régóta ismertek. Az archeológusok felfedezték, hogy minél régebbre megyünk vissza Sumer történelmében, annál nagyobb szerepet kap An, az ég istene: sokan úgy gondolják, hogy valamikor ő volt Sumer egyedüli istene. Egyiptomban az „egy isten” imádatra több bizonyíték van, de ugyanakkor ezek zavarosabbak is. A következőhöz hasonló himnuszok találhatóak az Egyiptomi irodalomban:

Mivel nyilvánvaló, hogy sok istenük volt az egyiptomiaknak, a szakértők vitatják, hogy ezek az istenek az „Egy” isten megnyilvánulásai, vagy pedig akik versengenek azért, hogy ők legyenek az az „Egy”.[5] A Biblia perspektívájából nézve az egy isten gondolata továbbra is megmaradt, miután ez a kultúra el is hagyta az Egy Teremtő imádatát.

India monoteista öröksége is világosan látszik legkorábbi írásukban a Rig Védában:

    A kínai monoteizmus
A kínaiak kezdetben egy Shang Ti (上帝; Shangdi) nevű istenséget imádtak, akinek a neve azt jelenti „Legfőbb Úr” vagy „Fennvaló Úr”.[7] Mindent Ő alkotott, minden büntetés és jutalom tőle származik.[6] Az akkori idők szokásainak vizsgálata rámutatott arra, hogy nemcsak Istent, hanem Szellemeket is imádtak, akárcsak a bibliai Júda és Izráel királyságainak lakói. Az egyik ember, Ch’eng Tang története (Kr. e. 1760 körül), kimondottan az olyan történetekhez hasonlít, mint amelyek a Bibliában is vannak. Ch’eng Tang az utolsó Hsia császár gonosz uralkodása alatt élt.

Nagyon elszomorították uralkodójának a rossz tettei, de nem próbálta meg helyretenni a dolgokat, amíg mennyei kijelentést nem kapott. Aztán egy hangot hallott álmában: „Támadj. Megadom neked mindazt az erőt, amire szükséged van, mert mennyei megbízást kaptam.”[9] Ch’eng Tang ekkor elpusztította a Hsia dinasztiát és önmagát tette meg császárnak. A lelkiismerete viszont nem hagyta nyugodni és jónéhány évig azon tűnődött, hogy helyesen cselekedett-e. Végül nagy szárazság lett a vidéken és Ch’eng Tang olyan ruhát vett fel, mintha feláldoztatni készülne és Istenhez kiáltott: „Ne pusztítsd el a népemet az én bűneimért!”[10] Abban a pillanatban eleredt az eső. Ch’eng Tang lehet, hogy Istent követte, amennyire ismerte, de az ő példája nem egyedi a kínai krónikákban. Az őt követő generációk továbbra is figyelembe vették Isten törvényeit, de ugyanakkor elfelejtkeztek az Ő személyéről.

Konfucius (Kr. e. 511-479) megjegyezte, hogy attól függetlenül, hogy létezik-e Isten vagy sem, jó dolog, ha az emberek imádják Őt. Az ő idejében váltotta fel Isten személyes Shang Ti (Fennvaló Császár) címét a sokkal személytelenebb Tien (menny) megnevezés.[11]

    Monoteizmus a korai Mexikóban
Mexikó eredeti lakosai lehet, hogy Egy Teremtő Istenben hittek. (Néhány „szakértő” vitatja, hogy Ő és az Ő felesége különállóak voltak, vagy ugyanannak a lénynek a különféle tulajdonságait képviselték). Az egyik legenda szerint, Isten készített egy kertet vagy várost, ahol mindig nyár volt és bőséges volt a víz. Isten elhelyezett egy gyönyörű fát a kert közepébe és megparancsolta a kisebb isteneknek, hogy ne érjenek hozzá. A kisebb istenségek nem engedelmeskedtek és nagy darabokat téptek le a fáról, hogy tönkretegyék. Ennek következtében Isten kivetette ezeket az „isteneket” a kertből és különféle feladatokat adott nekik. Az első emberpár is ebben a kertben élt, és őket is kivetették a kisebb „istenségekkel” együtt.[12]

    A Teremtő Isten és a szellemek
Sok mai embercsoport szemlélteti az átmenetet az egy isten hit és a szellemek imádata között. Például Japánban a fehér bőrű Ainu emberek egy Teremtő Istenben hisznek, akiről viszont azt gondolják, hogy túl távol van ahhoz, hogy érdekeljék őt az emberek, ezért az ainuk inkább a szellemekkel foglalkoznak.[13] Sok észak-amerikai indián törzs abban hisz, hogy a Teremtő szellemeket rendelt arra a feladatra, hogy közbenjárjanak ember és Isten között.[14]

Az észak-kanadai Algonquin törzs azt mondja, hogy maga Isten mondta az indiánoknak, hogy a szellemeket keressék fel.

Ezt az Istentől való eltávolodást legjobban talán egy nyugat-afrikai bennszülött írta le, amikor kultúrájának Teremtő Istenéről beszélt:

A biblikus keresztyénség azt tanítja, hogy Jézus Krisztus sokkal hatalmasabb a gonosz szellemeknél. Ő egyedül a mi segítségünk a bajban. Szükségünk van arra, hogy hozzá forduljunk, és kérjük a bűneink bocsánatát, hogy elfogadjuk az Ő helyettes kereszthalálát, és higgyük, hogy legyőzte a halált (Az evangélium – 1 Korintus 15:1-4). A Teremtő Isten vissza akar szerezni minket! Ezek szerint a keresztyénség NEM egy idegen vallás, hanem a megoldás a helyreállítás! Vissza visz minket az Egy Igaz Isten imádatához, aki MINDEN EMBER, MINDEN NEMZET TEREMTŐJE.

    A panteizmus terjedése
A sok szellem imádatától már csak egy kis lépés van a sok isten imádatig. A kánaániták valahol félúton voltak ebben a folyamatban, mivel legfőbb istenük, El mellett számos kisebb istenséget is imádtak. Egyiptom, Sumer és India szintén sok isten imádóvá vált. Mexikó istenei is szinte megszámlálhatatlanok – és számtalan formát öltenek – ahogyan sok más kultúrában is. A kínaiak megőrizték az egyetlen menny gondolatát, de valójában a lelki életük spiritizmusból és okkult gyakorlatokból állt.

    Következtetés
A kezdetekkor a föld minden népe ismerte az Egy Igaz Istent, de később már nem imádták Őt szívből és nem akartak engedelmeskedni neki. Az eredeti hitükről már csak legendák maradtak fenn. Az Isten igaz imádata Ábrahám leszármazottain keresztül maradt fenn a modern időkre. Habár Isten egy családon keresztül és végül egy népen keresztül (a héberek, az ősi zsidó nép által) tartotta fenn imádatát, nem feledkezett meg a föld többi lakosáról sem. Ahogyan az Úr megígérte Ábrahámnak, „utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége, mivelhogy engedtél a beszédemnek” (1Mózes 22:18). Kétezer évvel később Isten maga (Jézus Krisztus) emberként járt a földön. Tanítványainak adott egyik utolsó parancsa kimondottan azokra vonatkozik, akik már régen eltávolodtak Tőle: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Márk 16:15).

    Lábjegyzetek
1  Josephus, Antiquities of the Jews I. iv. 1.
The Companion Bible (KJV), (London: Samuel Bagster & Sons 1970) on p. 212 are the whereabouts of Balaam's hometown Pethor.
3  Rev. Wilhelm Schmitt, Primitive Revelation (St. Louis, Missouri, & London, England: Herder Book Co., 1939) pp. 236-237.
4  E.A. Wallis Budge, Osiris (New Hyde Park, N.Y: University Books, 1961) p. 357.
5  Dr. Brugsch & Maspero as cited by Budge, p.140.
6  Rig Veda excerpt from Selwyn Gurney Champion & Dorothy Short, Readings from World Religions (Greenwich, Conn., Fawcett Publ., 1951) pp. 26-27.
7  E. Allie and M. Frazer, Chinese and Japanese Religion (Philadelphia, Westminster Press, 1969) p. 268.
8  Wing Tsit Chan, A Source Book in Chinese Philosophy (Princeton University Press, 1970) p. 16.
9  Joseph Campbell, The Masks of God: Oriental Mythology (Viking/Compass, N.Y., 1974) p. 396.
10  Li Ung Beng, Outlines of Chinese History (Peking, 1914) p. 15.
11  Wing Tsit Chan, p. 16.
12  Irene Nicholson, Mexican and Central American Mythology (London, N.Y., Sydney, Toronto: Hamlynn Publications, 1967) pp. 20, 21 & Burr Cartwright Brundage, The Fifth Sun (Austin, Texas & London: University of Texas, 1979) pp. 47, 48.
13  Rev. John Batchelor, The Ainu of Japan (London: The Religious Tract Society) p.252.
14  Schmitt pp. 171-174 & Cottie Burland, North American Indian Anthology (London, N.Y., Sydney, Toronto: Hamlynn Publ., 1965) pp.73, 103-106 & Diamond Jenness, The Faith of a Coast Salish Indian (B.C. Provincial Museum: Anthropology in B.C., Memoir 131 pp. 35, 36.
15  Schmitt pp. 171-174.
16  Nassau, Fetishism in West Africa, pp. 36-37 as cited by Budge p.369.


„Monoteizmus a világ kezdetén”
<http://www.creationism.org/hungarian/monotheism_hu.htm>
 Original English:  <http://www.creationism.org/csshs/v07n2p18.htm>
CSSHS • Creation Social Science & Humanities Society • Quarterly Journal

Main:  Hungarian
www.creationism.org